Láttam tegnap sokan zsidóztak a Zorbám miatt, mert kijelentette, hogy mint minden más kisebbséget, a zsidókat is megvédi a kormány. Mint azt bármelyik európai demokráciában természetes. Miattuk választottam ezt a címet a posztomnak, hátha emiatt többen olvassák. Bár nem hiszem.

Na mindegy, ez a zsidózás is egy olyan dolog, ami miatt elvész a lényeg. Mint amikor a csóri képviselők azon vitatkoznak, hogy mi lesz az egzisztenciájukkal a választások után, ha már nem kapják a havi 476 ezer forintos fizetésüket. Tudjátok, ha vissza kell menni dolgozni. :)

A Parragh-Pipi meg is mondta, hogy emiatt nem szavazták meg. Mert a szegény ügyvédek és orvosok, nem dolgozhatnának ha a parlamentben ülnének. Pedig ez ferdítés kérem szépen. Azt senki nem tiltja meg nekik, hogy dolgozzanak, csak pénzt nem kereshetnének vele! :) Hozzáteszem mindkét előbb említett szakma nagyon megbecsült ma Magyarországon, okos húzás volt rájuk hivatkozni. :)

Szóval amiért most írok, mindenki szeretett legújabb gumicsontja a tranzakciós adó. Meg kell mondjam szerintem zseniális! Biztosan sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne megadóztatni valamit, amit egyszer már megadóztattak. Érted? Érted hát! Persze, hogy érted, de pártállástól függően máshogy értelmezed.

Nem rizsázok, mások már megtették. Köll a pénz! Mert ki köll igazítani a költségvetést. Az eu miatt. Mi nem akarjuk, de szerintük kell. Mi jól elvoltunk így is. A politikusok és vállalkozók osztoznak az adóforintokon, amit a kuka-nép úgy fizet mintha katonatisztek lennének. No nem azért mert olyan a tartásuk mint a katonáké, hanem mert nem kérdezik mire költik azt. Szép boldog világ.

Erre jön az EU és mindenféle szerkezeti átalakításokról, meg fenntartható fejlődésről beszél. Nem értik. Nem értik, hogy nálunk a szerkezeti átalakítás az MSZP-S oligarchák és a FIDESZES oligarchák rendszeres cseréjét jelenti csupán, és a fenntartható fejlődést pedig a szerkezet ilyenfajta rugalmassága adja, és a négy évenkénti választások. Hülyék!

Hát persze, hogy megint a katonatiszteknek kell fizetniük. És itt jön a csavar! Nem csak egyszer, de többször is. Először akkor, mikor Piri néni a bérszámfejtésen levonja a bruttó kétszázharmincból a nyolcvanhármat. Aztán amikor a maradék száznegyvenhat vagy száznegyvenöt átmegy a bankszámlára, mert Piri néni nem megy el a bankba, hogy aztán milliókkal rohangáljon az utcán. Piri néni utal. Ezután még egy párszor cseng az államkassza. Amikor pénzt veszünk fel az automatából, amikor számlákat fizetünk be, vagy amikor csekket adunk fel.  Nem sokat, mindig csak egy kicsit. Fel sem tűnik. Maximum hó végén, de akkor meg már kit érdekel.

Ja! Most jut eszembe az ÁFA! Mert egyszerre fizetjük az ÁFÁ-t és a tranzakciós adót is. Fogyasztás 8 000 Forint, Áfa 2000 Forint. A számla végösszege így 10 000 volt. Eddig. Most a tranzakciós adóval, mert azt a teljes, már megadóztatott összeg után fizetjük, valahol 10 100 és 11 000 forint között alakul majd. Na kérem, ez az igazi zsenialitás.

Belépőjegy a foci meccsre? 7500 forint. Tranzakciós adó 800 forint. Az élmény előbb vagy utóbb tényleg megfizethetetlen lesz. Minden másra ott a mastercard...

Szörnyű ez az ország. Ahol az embereknek nincsen munkája, és ha van, akkor is alig tud megélni belőle. Persze mondják, hogy a bruttó átlagkereset 219 000 friccs, ami nagyon jól hangzik, de én és rajtam kívül még sok ezren, sok tízezren nem keresnek ennyit. Még ennyit sem.

Ebből kell ruhát, cipőt, fogkefét, fogkrémet és szappant venni, hogy bemehessünk a munkahelyünkre. Ebből kell kenyeret, húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt venni, hogy legyen erőnk bejárni a munkahelyünkre. Ebből kell kifizetni a telefonszámlát, vízdíjat, közös költséget, villanyszámlát, hogy legyen honnan bemenni a munkahelyünkre. Ami marad elkölthetjük felesleges hívságokra mint az internet, könyvek, kábel tv, ajándékok a szeretteinknek, hogy embernek érezzük magunkat és legyen még kedvünk bemenni a munkahelyünkre.

Ha megkeressük az átlagbért, azt ennyi felé kell elosztanunk. Ha nem keressük meg, akkor is. Amúgy sokan nem keresik meg.

Tudjátok, mi a legrosszabb a szegénységben? Nem az, hogy nem vehetjük meg a pulykamellfilét. Hogy nincsen szélessávú internetünk. Hogy nincsen ájfón négyesünk.

Az a baj a szegénységgel, hogy megaláz minket. Amikor látod mások szemében a megvetést, vagy ami még rosszabb a sajnálatot. Amikor látod, hogy a gyerekednek nem tudod megadni mindazt amit megérdemel. Amikor mindezért nyolc, tizenkettő, ha szerencsés vagy akár 16 órát is dolgozol, de még ez sem elég. Amikor a saját munkaadód lop meg, és te nem tehetsz semmit, mert nem számítasz. Mert pótolható vagy, és száz másik ugrik azonnal a helyedre, mert megalázkodni még mindig jobb mint éhen halni. Ez a teljes kilátástalanság. Ez szörnyű.

Nem az a baj, hogy éhezünk, hanem az, hogy lenéznek miatta. Lenéz az Auchan, lenéz a Tesco, lenéz a Metro, de lenéz a szomszéd szőke kis-csaj is, mert foltozott gatyában jársz.

Úgy élünk, hogy igyekszünk erről nem venni tudomást. Mert mosolyogni kell, ha a szart is kipofozzák belőlünk. Mert emberek akarunk maradni.

Mi? Tanulni kellett volna, amikor még lehetett? Igazad van. Ha visszatekerhetném a időt, és mit nem adnék érte, hogy visszatekerhessem, most mercivel szaladgálnék, és azon gondolkodnék, hogy francia vagy magyar libamájat egyek.

Ha mindenki visszatekerhetné az időt, senki nem dolgozna az auchanban. Nem lennének építőmunkások. Nem túrná senki a földet. Nem söprögetnék a szemetet az utcán. Mert ezek olyan megalázó dolgok, ugye? Te szívesen csinálnád? Nem, mi? Persze, én sem ezt képzeltem gyerekkoromban, de valakinek meg kell csinálnia, nem? Mert mi lenne veled ezek nélkül?

Nem kell, hogy emberként becsülj, legalább azt becsüld amit csinálok! Érted. Neked. Add meg a tiszteletet, hogy embernek érezhessem magam! Kérlek! Csak ennyit kérek. Ember akarok lenni. Egy közületek.

Már megint a rádió!

A kormány és kedves vállalkozó barátaiknak pont az én rádiómhoz akarnak hozzányúlni. Nem hallgatok se klub-, se lánchíd rádiót, mert pártoskodó kutyafattya csatornákat nem méltatok figyelemre. Leginkább zenét hallgatok. A Jazzy, az MR2 Petőfi, és az InfóRádió a kombó harmadik tagja, ami már évek óta az autórádióm számozott csatornái között van. Leginkább az első kettőt hallgatom, de néha elfog a perverzió, hogy a nagyvilágban történtekkel kössem le magam, miközben a kormányt tekergetem.

Most az ötös gombnak úgy tűnik új funkció után kell néznie, mert ez az adó is meg fog szűnni. Legalább is ezt rebesgetik a nol.hu-n, amit csak is a facebookos bejegyzés figyelmem-felkelő volta miatt nyitottam meg. Egyébként nem olvasgatok ilyeneket. Van jobb dolgom is. És most nem a politikai jobb oldalra gondoltam. Legalább is nem arra, amiből nekünk magyaroknak kijutott. Na mindegy, biztosan értitek.

Már csak arra lennék kíváncsi, hogy az alig érezhetően jobb oldali értékekkel bíró rádióért is kiállnak -e a széles tömegek. Lengetnek -e zászlót, megszólal -e az uni-jóban a baller dalárda? Utcára vonulnak a szabadságharcosok? Vagy ez már nem az a sajtószabadság amiért tenni kell?  Akik eddig 1000 forintokat küldenek a baller rádiónak a sajtószabadság apropójából, hajlandóak lesznek -e megfelezni ezt az összeget, és 500 forintot az én rádiómnak küldeni?

Nem, mi? Nem csodálom. Mert ez a rádió nem róluk szól. Nem nekik. Nincsenek benne pártszólamok, nem verik a nyálukat senki ellen, csak tájékoztatnak. Nem mondják meg az embernek, mit kell gondolnia. Szörnyű.

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a hirado.hu-n.

Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy engem magyarként sért egy kicsit a dolog. Valahogy úgy érzem magam, mint amikor általános iskolában felállítottak a padból, mert túl sokat beszéltem, vagy egyéb élelmes módon zavartam az oktatást. Sajnos ez elég sokszor előfordult velem, így tudom milyen kénylemetlen érzés ez.

Hasonlót csak sokkal később sorkatonaként éreztem, mikor az ezredparancsnok irodájában álltam a szőnyeg szélén, mert egy százados azt találta mondani egy körletnyi katona előtt, hogy biztos azért nem alszom a szétesőfélben lévő ágyamon, mert "buzi" vagyok. Ez már olyan korban történt, ahol emiatt kihalgatáson kellett megjelennem, és a faragatlan poénból is akta lett. Rejtő Jenő óta pedig tudjuk, hogy az akta a legveszélyesebb dolog, amivel a bakának katonaévei alatt találkoznia kell.

Azért csak kanyarodjunk vissza a történetünkhöz. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy most az egész ország a szőnyeg szélén áll. Mert franciaországban rólunk beszélnek. Az országban húzódó ideológiai fal két különböző oldalán élő emberek szempontjából ennek a hírnek is máshogy alakul az értékelése.

Nézzük először a fal jobboldalán lévő emberek véleményét. Megjegyzem a hír valószínűleg nekik készült, lévén a közszolgálati média a rendszerváltás óta képes megújulni minden választás után. Jelzem, most nem kritizálok, csak hideg fejjel kijelentek, és ha bárkiben is kérdést vetnék fel, az nem baj.

Szóval jobb oldalról nézve, a hír sértő. Mi több megalázó! A jobberek fel vannak korbácsolva, dühösek, és nem foglalkoznak azzal, hogy a Matolcsy újabb adót akar bevezetni.

Egyébként mindez jól beleillik a jelenlegi kormány szerény véleményem szerint kétkulacsos kommunikációjába, aminek a lényege, hogy az ország szája az emberek felé, míg a segge a nyugat felé fordul. Értitek? Ide csókol, oda szarik. Ezzel szemben az eu-ból nézve egy kicsit más a kép. Az alaphelyzet ugyanaz, csak onnan úgy néz ki, hogy a seggünk azért fordul feléjük, hogy jól megdughassák, a száj pedig azért marad a mi oldalunkon, hogy kijelenthesse, hogy márpedig minket nem baszogat senki. Teljes káosz. Bocsánat a képzavarért és a csapongásért, de ennél képletesebben nem tudtam lefesteni a helyzetet.

Bal oldalról nézve, még akkor is ha a ballerek nem olvassák a kormánypárti hiradót, mert nekik már csak az ATV maradt, ahol jól megférnek a Vidám Vasárnappal és az ötszázas klubbal, szóval a bal oldaról azért felháborító, mert már megint be van bizonyítva, hogy a Zorbán nem működik együtt az EU-val, és fasiszta, és náci, és mi már megint rajtavagyunk a szopórolleren miatta.

A ballerek tehát fel vannak korbácsolva, dühösek, és nem foglalkoznak azzal, hogy a Matolcsy újabb adót akar bevezetni.

A kormány kommunikációjában az a fantasztikus, és erre eme poszt írása közben ébredtem rá, hogy az ország ideológiai falának mindkét oldalán ugyanazt az eredményt érték el. Zseniális! Minden tiszteletem az övék. Már nem is tudom miért írtam ezt a cikket, mert a kezdeti célokat elhomályosította bennem a felismerés.

Egyébként, és most jöjjön a helyzetről kialakított saját véleményem, ez engem nem érdekel. Az emberek általában beszélnek. Beszéljenek csak, ezért emberek. A kommunikáció ezen formája segített minket a kőbaltától eljutni a kontraktilis vakuólum működésének megismeréséhez is, tehát hasznos dolog. Egy egészségesen működő demokráciában ez a hír meg sem jelenik. Ahol az emberek meg vannak elégedve a sorsukkal, nem foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak róluk. Vagy csak legyintenek. El tudjátok képzelni, hogy kuruc.info oldalán megjelenő fejtegetésekkel a közmédia folglakozik jeruzsálemben? Nem, ugye? Furcsa is lenne.

Azért szerintem a FIDESZ pr részlegén dolgozók megérdemelnek egy nyalókát. Persze fejenként.

Ma lemondott Magyarország köztársasági elnöke Schmitt Pál. Hosszas huzavona után született meg a döntés, mely igazság szerint már csak kényszerpálya volt, és aminek már régen meg kellett volna történnie. Már megint minden rosszul alakult!

Most sokan azt hiszik, hogy nyertek, hogy nyertünk, de ennek az ügynek igazából csak vesztesei vannak.

Vesztese az ember, hangsúlyozom az ember, aki a kamerák kereszttüzében vérszomjas buta hiénák által körülvéve méltóságát vesztve bukott meg, az emberek szeretetét vesztve. Párja lett ő, egy értelmetlen és gusztustalan háború egyik áldozata, aki legalább annyira a körülmények áldozata is, mint saját magáé.

Vesztese a remény, mely sokakban csak eddig élt, hogy ebben az országban lesz még tisztesség és egyetértés. Az akarat és elszántság már nem egy magasztos cél érdekében mozgósítja a bennünk rejlő energiát, hanem csak kisstílű és rövidtávú haszonért képes még a világot is kimozdítani a sarkaiból.

Vesztesei vagyunk mi mindannyian, mert a megtévesztés és véleményformálás bábjai vagyunk csupán, mert elfelejtettük mikor kell gondolkodni és mikor kell hinni. Mi már csak mások céljaiért küzdünk, és elhisszük, hogy ezek a célok a sajátjaink, és érdekeik a mi érdekeink.

Vesztese az ország, mely már csak nevében hordozza egy közösség ígéretét, mert hiányzik az erő  ami összetartaná. A saját sírunkat ássuk ezzel. Én feladom. Engem már nem érdekel. Nem lesz jobb soha. Nem is érdemeljük meg, hogy jobb legyen. A facebookon terjed az idézet, mely Széchenyi Ferenc gróf tollából született egy olyan korban, melyben még képesek voltunk együtt élni, együtt gondolkodni, és ami a legfontosabb együtt érezni.

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen."

Az idézet igaz volt akkor is, mikor 2006-ban a Fradi keménymagja tüntetett vele a Gyurcsány-kormány ellen, és igaz ma is, mikor a ballib próbálja a saját mondanivalóját alátámasztani vele. Önnön műveletlenségünket és aljasságunkat bizonyítjuk be vele magunknak újra és újra.

A leg elkeserítőbb az egészben, hogy amikor ez az gondolat megszületett, akkoriban volt képes a nemzet utoljára egyként cselekedni, és micsoda eredménnyel tette ezt! Két óriásnak kellett összefogni akkor ellenünk, hogy két vállra fektessenek minket, és így sem volt könnyű dolguk. Egy ragyogó eszme adott közös célt egy sokat szenvedett népnek, amely olyan erővel tépte le magáról a láncot, hogy annak csörgése Bécsben és később Szentpétervárott is kiverte az álmot a szemekből.

Hol van ez az erő, lendület, bátorság? Hol vannak az alkotó gondolatok? Hol van az a nép, mely igazáért életét áldozta? Sehol. Mindenhol. Mi vagyunk azok, akik most egymással harcolunk.

Győztünk, mert egy silány vezető a pokol fenekén van, de vesztettünk, mert nem a közös akarat jutatta oda. Győztünk, mert még hallathatja hangját a nép, de vesztettünk, mert ezzel nem érünk el változást. Győztünk mert kiderült, hogy van értelme harcolni, de vesztettünk, mert egymás ellen harcoltunk csupán.

Büszke legyek vagy szomorú? Egyik sem vagyok. Csak csalódott. De szerencsére ettől én még boldog ember leszek. Vannak szeretteim, és vannak akik szeretnek. Vannak eredményeim és vannak még céljaim is. Ezen kívül vannak még érzéseim is, melyek nem mások ültetnek belém, és vannak gondolataim is, amelyek saját agyam szüleményei. Köszönöm szépen, jól érzem magam.. Tavasz van, és kint süt a nap. Rám és rátok is, de én észre is veszem.